Az első filmnek sem voltam nagy rajongója, azonban így a második rész ismeretében az mesterműnek tűnik.

A film ráadásul nem a spórolás vagy a színészi játék, sokkal inkább a tesze-tosza rendezés áldozata lett.

Vizuálisan nagyon toppon van a múvi, azonban sokszor fölöslegesen történnek grandiózus dolgok, vagy túl hosszan mutatnak bizonyos snitteket. Pl. anyahajó hullámsírja, a fél sivatagos jelenet és még sorolhatnám. Pedig meg lett vágva a film, mivel nem derül ki, hogy mi lett az ikrekkel.(Vagy csak én aludtam be pár percre.)

A poénok néhol túl primitívek, ahol nem ott meg vagy a helyzet, vagy a többi vicces elem, esetleg  párbeszédek ütik ki a ringből.

Párbeszédek, húúú. Itt is meg kell állni egy blikkre. Ilyen pocsék egysoros monológokat az ember még egy Steven Segal katóriás C-s filmnek se néz el.

Meglepetésemre S. Beowulf főszereplő arc visszavett, nem irritált a jelenléte, mint az előző 3 filmjében. Az említett rendezés viszont itt is visszatér. Erőtlen, lassú, vacak monológok képében, amit néha a színészek arcán is látható kínos arckifejezés tükröz. Hasonlóval legutóbb a Múmia 3 esetében találkozhatott a néző.

A film egyébként jó lenne, ha mondjuk 60 percesre összevágnánk, visszavennénk az olcsó poénokból és visszafizetnék a mozijegy árát.

A konklúzióm, hogy volt benne lehetőség, vannak szép pillanatai, de ez egy olyan film, amit bővített, vágatlan kiadásban az ember csak rémálmaiban birtokol.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.