I

A kezdet

Klotildot húsz éves korában érte utól származása, amikor is a családi ebéd közben öccse, Jocó megjegyzést tett a bőrszínére. Klotild már sokszor furcsállta, hogy annak ellenére, hogy a szoliban eltöltött ideje megközelítette a napi 36 órát, mégsem barnult. Jocó, aki titokban hormonális hiperaktivista, szívből gyűlölte Klotildot és az összes fajtársát, elhatározta, hogy végleg lerántja a leplet nővére származásáról. Bemutatta a minap vásárolt barack ízű síkosítójának a blokkját és Klotild születési anyakönyvi kivonatát. A két fecni megdöbbentően hasonló volt. Klotild szája tátva maradt. Annak ellenére, hogy szülei próbálták meggyőzni arról, hogy valójában ukrán embercsempészektől vették egy zacskó fejtett bab és egy fél gatyamaddzagért cserébe, Klotild szája, akarom mondani, szeme mostmár végleg felnyílt. Fölvette legszűkebb picsagatyáját és haspólóját, magához vett egy köteg húszezrest, amit egy román esküvőn pincérkedett össze, majd búcsút intett síró szüleinek és a kis Jocónak, aki ekkor már fekete sm spandexban, ostorral a kezében masíroszott föl-alá, büszkén hirdetve a másságot* elítélő politikai nézeteit.

Kod@ (2009, CC)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.